„Ki látott engem?” Ady Endre emlékezete az Ady-családban

A Költészet Napja közeledtével, 2019. ápr. 9-én irodalmi beszélgetést szervezett a váradi Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja. Az esemény meghívott vendége Budai Evódia, Ady Endre első unokatestvérének dédunokája volt.

Ady Endréről mint költőről sok irodalomtörténeti írás született, sokan és sok mindent, jót és rosszat egyaránt írtak róla. Azonban egészen más megközelítésnek lehettek részesei azok a diákok, érdeklődők, akik kedd délelőtt a PKE Bartók-termében részt vettek azon az irodalmi beszélgetésen, amit Albu-Balogh Andrea egyetemi oktató folytatott Budai Evódiával. A székelyföldi és szilágysági gyökerekkel rendelkező folyóirat-szerkesztő (Eszter folyóirat), az Árvamisszió Alapítvány kommunikációért felelős munkatársa, lelkészfeleség Ady Endre rokonának mondhatja magát, üknagyapja, Adi János ugyanis testvére volt Adi Lőrincnek, Ady Endre apjának. Míg Ady Lőrincnek két fia volt, Ady Endre és Lajos, addig Adi János és felesége tizenegy gyereket nevelt fel, köztük Ady Dánielt, a beszélgetésre meghívott dédnagyapját, aki Amerikát is megjárta, majd a Szilágy megyei Mocsolyára tért vissza. Mindezek mellett elmondása szerint azonban sohasem szeretett kérkedni a rokonsággal, olyan értéknek vallja, amivel csak akkor lehet büszkélkedni, ha az valamivel kiérdemelt. Adyról, a költőről, legtöbbet nagyapjával beszélgetett, aki szájhagyomány útján tanulta meg Ady egy-egy istenes versének részleteit, ő volt az, aki megszeretette vele a verseket. Az Ady-rokonság a családban apró szállóigékben, megjegyzésekben volt és van jelen, egy-egy jellemvonását hozták kapcsolatba a költővel, mint például a cipőszeretét, mivel Ady is Párizsból hozatta lábbelijét (mint a beszélgetésen megtudtuk, nem divatból, hanem járásbeli problémája okán). A költő mint családtag azonban több apró reflexiókban is tovább él a család emlékezetében.

Elhangzott ugyanakkor az is, hogy bár a család tudatában volt Ady rossz énjének is, az istenkereső család elítélte a költő bohémságát, szenvedélyességét, idealizálni próbálták, az istenes verseit nagyon értékelték, Lédát pedig teljesen kizárták, Csinszka volt a kedvelt, „rendes feleség”. A Léda kizárása mögött az állhatott, hogy Ady Lőrinc őt okolta fia megromlásáért, pedig talán épp Léda volt az, aki segítette a költőt – mondta el Budai Evódia.

Ady istenkereső versei mögött ott van Érmindszent, ami egyszerre jelenti a költő számára a megnyugvás helyét, de ugyanakkor egyik versében (Séta bölcsőhelyem körül) így ír róla: „Mindszentnek hívják hasztalan,/ Mert minden gonosz rajta van/ S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.”

Ady számára fontos volt a család, több verskötetét, illetve ciklusát is családtagjainak, édesanyjának ajánlja – mondta el Albu-Balogh Andrea. Ady költészetében, istenkereső verseiben Isten nem csak egy retorika, ezt bizonyítja az visszaemlékezés is, amit Kovácsi Margit csucsai presbiter jegyzett fel, aki halálos ágyán látogatta meg a költőt. A presbiter leírja, halálos ágyán így szólt hozzá Ady: „Lehetne-e azt kérni Istentől, most, amikor lelkem legmélyéig elfogadtam bűnbocsánatát, végezze el Isten, hogy verseimet úgy vegyék az emberek, mint amiben Istent kerestem és őt akartam dicsőíteni?”

A beszélgetést színesítette két másodéves magyar szakos hallgató, Kulcsár Edmond és Miklós Dalma verselőadása, de a meghívott vendég is előadta kedvenc Ady-versét, Az Úr érkezése címűt.

János Piroska

Forrás: http://www.erdon.ro/ki-latott-engem-ady-endre-emlekezete-az-ady-csaladban/4202013

 

ki

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

forrás: magyarszak.partium.ro